Szeptember harmadik hétvégéjén igazi indiánnyár csalogatta a SUP szerelmeseit a hazai vizekre, így én sem hagyhattam a táskájában pihenni a deszkát, hanem a Ráckevei-Soroksári Dunára mentem evezni. A meghirdetett SUPeRSD túra 15 km hosszban haladt végig a Ráckevei Dunán Szigethalomtól egészen Kiskunlacházáig az Angyali szigethez.

Kezdésre öten gyűltünk össze, és mivel a szebbik nem nem képviselte magát, így egyeztünk, hogy a szokásos túra tempóhoz képest gyorsabban fogunk haladni. A túrát Kácser Zoli vezette, aki a SUPSport Kiskunlacháza által szervezett túrákról lehet ismerős többeknek, nagyon pontos ismeretei vannak a Ráckevei-Dunáról. Mindig tudta, hogy melyik lagúna, öblítőcsatorna járható és azt is, hogy melyik szigetnek melyik a szebbik oldala.

A pumpálás után felvettük a mentőmellényeket a biztonság és a neoprén cipőket a komfort miatt. A 18 fokos vízben igazán jól szolgáltak, mert a levegő 23-25 fokos volt, de a folyamatos déli szél kellően csökkentette hőérzetet a vizes végtagokon.

Zoli rövid eligazítást tartott majd vízre szálltunk és észak felé indultunk a Szigethalmi Közösségi Ponttól, majd 300 méter megtétele után térdelve folytattuk utunkat a szigetet átszelő öblítőcsatornán keresztül. A sekély vízben néha-néha leért a szkeg, de szerencsére nem akadtunk fenn sehol. A csatorna végén kiértünk a széles és szeles Dunaágra és célba vettük a bal part melletti nádast.

Szűk csatornában vezetett az út

A nádast 20 perc alatt elértük és horgászok üdvözlése után tovább lapátoltunk célunk felé. A magasra nőtt növényzet és a sziget kellemes szélárnyékot biztosított, így jó tempóban haladtunk a 3-4 deszka szélességű csatornán. A nádast elhagyva a jobb part mellé húztunk és egy óra után tartottuk az első pihenőnket a sólyapálya melletti stégen, ahol kényelmesen elfértünk egymás mellett.

Ezután következett a túra legszelesebb része, ahol 5 km-en keresztül folyamatosan küzdöttünk az ellenünk dolgozó széllel, de így is tartottuk a kb 5 km/h-ás átlagtempót. A szél mellett a motorcsónakok által keltett hullámok voltak még zavarók. Volt aki teljes sebességgel húzott el mellettünk 15 méterrel, de sokan lelassítottak, amikor látták, hogy mi a vízen sétálunk.

A második megálló az Áporka magasságában lévő Cseke-sziget csúcsúnál volt, ahol Zoli ismét érdekes információkat osztott meg velünk a látható növényekről, állatvilágról és magáról a szigetről. Itt nagyon lassan haladtunk tovább, részben, hogy ne kavarjuk fel a kristály tiszta vizet, részben pedig, mert a sűrű növényzetbe rendszeresen beleakadtak a deszkák uszonyai, jelentősen lassítva a tempónkat.

Halakat is láttunk

A híd után hattyúcsalád jelentette a szembe forgalmat, a rangidős hangos fújtatással hozta a tudtunkra, hogy nem lát szívesen. Amennyire tudtuk, a part mellett haladtunk így utat biztosítottunk nekik a kerüléshez. A víz alól ezernyi hal nézte kíváncsiskodva a SUP-jaink alját, én pedig gyakorló sporthorgászként felülről figyeltem a vörösszárnyú keszegek, sügerek csapatait, sőt még egy, az aljzaton mozdulatlanul prédára leső csukát is megpillantottam. Eddig soha nem láttam még ennyire tiszta vizet a Dunában, ahol 1-1,5 méteres mélységbe is tökéletesen le lehetett látni.

A lassú tempó után váltottunk és 5,5-6 km/h-ás sebességgel eveztünk a jobb part mellett. Először a Rafásszigetet hagytuk el majd a Sóskássziget következett, ahol át is vágtunk egy kisebb csatornán és újra kikerültünk a szélárnyékból a széles Dunaágon találtuk magunkat. Innen már látszott a végállomás az Angyali-sziget melletti kikötési pont.

Kényelmesen lapátoltunk a sziget mellett, majd Zoli messziről mutatta, az avatatlan szem számára láthatatlan lagúna kezdetét jelző fűzfát. A lagúnában ismét elképzelhetetlenül tiszta víz fogadott, amely nagyban köszönhető a sűrű növényzetnek is, ami alaposan megszűri a lassan áramló vizet. A csatorna keskeny részén beszorultunk egy csónakját gumicsónak lapáttal irányítani próbáló, hősiesen küzdő horgász mögé, aki egy kicsit feltartott minket.

Irány a lagúna az Angyali-szigetnél!

Leküzdve az utolsó akadályokat, már csak a partig kellett néhány csapást megtenni és jóleső fáradtsággal a testünkben készítettük el a túrazáró csapatfotót.

Összességében nagyon jó volt megismerni a Ráckevei-Duna vadregényes arcát, eldugott csatornáit és a parton végig sorakozó kisebb-nagyobb házakat és palotákat. Elképesztő, hogy Budapesthez ennyire közel ilyen vadregényes SUP túrákat lehet tenni.

Köszönöm a túravezetést Kácser Zolinak és a túra szerevezését a SUPreme Bass-nak!